Verseny. Futó. 3 fős váltóban. Félmaraton. Fejenként alig több mint 7km.
Reggel nyugodtam kelek, unottan reggelizek. Nincs izgalom. Csak egy kis torna. A verseny mindössze fél óra utazás. Metróval. A táv meg rövid. De intenzív! Pláne, ha egyéni csúcsra hajtok. És ugye arra hajtok! Versenyen mindig egyéni csúcsra hajtok…
Szóval Kossuth-tér. 16.K&H olimpiai maraton/félmaraton váltó. Tömeg van. Átveszem a rajtcsomagot. Majd találkozom a többiekkel. Szabival és Joe-val. No meg a kísérő hölgyekkel!
Átöltözünk. (Csak a fiúk!) Az öltözősátor ugyanolyan, mint 2 éve. Egyszerű és elég kicsi. És ugyanott is van, mint 2 éve. A toi-toi is! És sajnos az is ugyanolyan, mint 2 éve. De hagyjuk...
Még 20 perc 11-ig. Akkor lesz a rajt. Lassan elsétálunk a rajtterülethez. A színpadon aerobic-csoport. Ugrálnak. Szól a zene. Filmzene. A „Fűrész”-é. „I wanna play a game...” Hatalmas! Fényjézus! Szabival egymásra nézünk. Röhögünk! „Let’s the game begin...”
Hát akkor kezdjük! Legalábbis Joe. Bemelegít. Ő lesz a váltó első tagja. Én leülök. Várok. Ráérek. Csak harmadiknak futok. Relaxálni próbálok. Nem megy. Aztán csak kocogok egyet. Szabival. Majd meghúzzuk. A megfelelő versenytempót keressük. 4:00-4:05-ös kilométerek. Ez lesz a cél.
Lassan 11 óra. Joe indul. Sok sikert kívánunk! Aztán csak nézzük a futókat. Hömpölyög a tömeg. Sokan vannak. Sokan vagyunk. Tovább melegítünk. Hőség van. 26-28 Celsius.
Nemsokára jön az élboly. 7km, 21perc. Gyilkos tempó! Lassan újabb futók érkeznek. Egyre több csapat vált. Lassan feltűnik Joe is. A vártnál kicsit később. De tömeg volt. Kerülgetnie kellett! És meleg van. Egyre melegebb!
Szabi is elindul. Átveszi a váltóbotot. Kezdek izgulni. Általános versenydrukk. Mindig van. Nálam mindig. Melegítek. Iszok. Nyújtok. Iszok. Tempót számolok. 28:07. Ennyit szeretnék menni. 4 perces ezreken belül. Menni kell majd hozzá...
Lassan dél. Jön Szabi. Már látom! Pulzusom 140felett. Pedig még állok. El sem indultam! Ideér. Átadja. Óra indul. Elkezdem. Keményen. Harangoznak. Kikanyarodok a rakpartra. Hirtelen fájni kezd a derekam/hátam. Belenyilall. Mitől lehet? Elfeküdtem volna éjszaka? De miért most fáj? Nem értem… Mindegy. Nyomom tovább!
1.km: 3:39. Gyors. Nagyon gyors. Túl gyors! Nem szabad elfutnom az elejét. Visszaveszek. Pulzusom így is felmegy. Eléri a 180-at. Már „vártam”.
2.km: 4:05. Jó!!! Optimális. Meleg van. Szél nincs. Csak menetszél. Látom az Árpád-hidat. Nemsokára fordító. A tempó marad.
3.km: 4:03. Megelőznek! Ilyen még nem volt ma! Egy nyurga srác. Megpróbálok Vele menni. Nem bírok! Ez túl sok. Most túl sok. Elmegy. 10 méter. 20 méter. 30 méter. Közben elhagyom a Parlamentet. Meg egy frissítő állomást. Nem állok meg. Nem kell. Rövid a táv.
4.km: 4:01. Pompás. Az órám pittyegni kezd! Na neee... 195-ös pulzus. „VÁRTAM”. De menni kell! A nyurga srác még mindig „csak” 30-40méternyire. Megfogható!
5.km: 3:51. Gyors. Nem csoda, hogy jelzett a POLAR. Lassan újra fordító. Lánchíd. És a második frissítőállomás. A nyurga srác iszik. Én nem. Pedig jól esne egy korty. Lehagyom. Fokozni kell. Még lehet. Bírom. Talán... 1600-1800 métert lehet sprintelni! 1600-1800 métert lehet sprintelni? LEHET! Tovább erősítek.
Villamos sín jön. És villamos!!! NEEE!!! PONT MOST?!?!? Szerencsére átengednek. Nem kellett megállni. Vagy lassítani. Másodperceket buktam volna! Előzök. Egy fekete futót! Mintha álmodnék! J
6.km: 3:57. Jó lesz! Most még 3-4 kanyar. Kis utcákban tekergünk. Járdára fel-le. Parkoló autók. És végre árnyék! 25 perce alig láttam ilyet! 500 méter a célig. Újra utolér valaki. Az élen álló maratoni-váltó! Elmegy mellettem. Mint a gyorsvonat. Nem hagyom magam! Még 300 méter. ALL-IN! Kattog a szívem! Közeledek! Mindjárt megvan! De nem, nem megy. Nem tudom visszaelőzni. Más nagyságrendűek Ők! Mi 21km-nél járunk. Ők 28-nál... Mindegy! Nagyot mentem! NAGYOT MENTÜNK!
7.km: 3:38. A leggyorsabb km. Pont az utolsó. Valóban sprintbefutó! És a végére 201-es pulzus… 7km-en 27:14. Nagy egyéni csúcs! 3:53-as tempó! Jócskán 4 percen belül!
És célban a váltó is! 01:27:43. Kategóriánkban a 9.hely. 188 csapat közül! Soha rosszabbat!
A célban zihálok egy kicsit. Aztán együtt örülünk! Szabi. Joe. A lányok. És én...
Célfotó. A mosolyom nem őszinte...
Kicsit beszélgetünk. Majd búcsúzunk. Hazafelé. Még eszek egy nápolyit. És iszok egy alkoholmentes sört. Majd irány a metró! Szuper verseny volt! Csak a derekam ne fájna ennyire...
Szabi, Joe: GRATULÁLOK! És köszi!
Jövőre! Veletek! Ugyanitt!
Üdv.:
Sipi
