Mottó
"Mindannyiunknak vannak álmaink. Azért, hogy azok az álmok valóra váljanak, rettentõ sok elhatározás, lemondás, önfegyelem és erõfeszítés szükséges."
[Jesse Owens - Berlin 4x-es olimpiai bajnoka 1936]
Sziasztok!
Bevezetés
Nos hát hogyan is kezdjem...
Volt egy álmom. Nem mindennapi. Hatalmas álom. Véghez vinni valami olyat, amit nem sokan visznek véghez. Valami olyan teljesítményt nyújtani, amihez komolyan kell tervezni és keményen fel kell készülni. Amit nem lehet csak úgy egyszerűen megszerezni. Amihez áldozatot kell hozni. Még akkor is, ha ez sok-sok lemondással is jár...
Valamikor tavaly a fejembe vettem, hogy teljesítem a hosszútávú triatlon (másnéven Ironman) versenyt. Ez összesen nem kevesebbet, mint 3,8km úszást, 180km kerékpározást és 42,195km futást jelent... Mindezt egymás után, legfeljebb 16óra alatt kell teljesíteni!
Tudtam, hogy ez a táv, azoknak, akik már megcsinálták, "gyerekjáték". Hogy vannak olyanok, akik 3-5-10-15-ször is megcsinálták már. Vannak olyanok, akik ezt a távot versenyszerűen, pénzdíjakért csinálják!
Mindegy, én nem õket akartam legyõzni, hanem "csak" a távolságot és önmagamat... Rengeteg olyan lelkes amatõr is megcsinálta már, mint én vagy Te. Mert itt gyakran elindul a 25éves és 60-65éves is, elindul rajta férfi és nõ egyaránt. Nem ritkán még mozgássérültek is rajthoz állnak! Ennek ellenére Magyarországon eddig (tudomásom szerint) legfeljebb ~1500-an teljesítették az Ironman-t. Közéjük akartam kerülni...
A következõkben elmondom, hogy mindez hogyan sikerült. (Egy kicsit hosszúra sikerült, elnézést érte!)
"Elrettentés" - avagy beszéljenek a számok
A versenyre való felkészülést néhány éves (~2-3) futó múlttal kezdtem el. A szakirodalom tanulmányozása után rá kellett jönnöm, hogy a javasolt edzésmennyiségnek (éves szinten 400-500edzésóra) jó, ha a felét el fogom tudni végezni. Mindezt úgy, hogy így is rendkívül sok idõt terveztem rendszeres testmozgással, rövidebb-hosszabb edzésekkel eltölteni. Tavaly szeptembertõl kezdõdõen az idei év augusztus közepéig sikerült:
~130km-t úsznom (Az elõzetes tervemnek megfelel - Ennyi kb a Bp-Gyõr távolság)
~1200km-t futnom (Az elõzetes tervemnek megfelel - Ennyi kb Bp-Párizs légvonalban) és
~2000km-t kerékpározni (Ennyi kb Bp-Madrid légvonalban - ennél lényegesen többet terveztem megtenni...).
Az ad-hoc focimeccseket, fallabdázásokat, konditermi erõsítéseket, a szabadság ideje alatti túrázásokat, sieléseket stb nem számítva ezzel ~260óra edzésmunkát végeztem el 11és fél hónap alatt. Mindehhez 43-szor kellett úszósapkát és úszószemüveget húznom, 47-szer pattantam a kerékpár nyeregébe és 94-szer vettem elõ a futócipõmet (ha kellett, reggel 4:50-kor keltem és 6:00-kor már az uszodában voltam, vagy este 9kor mentem el edzeni, hétvégén néha 4-5órákat kerékpároztam stb).
A felkészülésemet próbáltam a lehetõ legtökéletesebben felépíteni és megtervezni, valamint ennek megfelelõen a lehetõ legjobban kivitelezni. (Profi) Edzõ nélkül, saját magamnak tűzve ki kisebb célokat. Apró (heti/havi) célok teljesítésével inspiráltam magam (Ilyenekre kell gondolni, mint pl.: adott havi futómennyiség teljesítése, úszó technika fejlesztése, elsõ triatlonverseny teljesítése, felkészülési futóverseny, kitűzött havi edzésmennyiség elérése, versenykerékpárral való ismerkedés és SPD-pedállal történõ tekerés elsajátítása, sérülés ill. túlzott terhelés elkerülése, Balaton-átúszás stb.)
Mivel egy ilyen verseny önmagában meglehetõsen sok ideig tart, ezért nem csak fizikailag kellett felkészültnek lenni, hanem a verseny elõtt és alatt okosan, tervszerűen kellett táplálkozni és folyadékot fogyasztani. A szakértõk szerint minimum 10ezer (!!!) kalória szükséges egy Ironman táv teljesítéséhez. Szerencsére persze mindezt az energiamennyiséget nem kell aznap tápanyag formájában bevinni a szervezetbe, a testben lévõ zsíroknak és szabad szénhidrátoknak köszönhetõen elég kb "csak" a felét bevinni. Csak az összehasonlítás kedvéért: 10ezer kalória energia található ~66darab zsemlében VAGY ~1,1kg sertészsírban VAGY ~4liter barackpálinkában (persze ez utóbbit nem az energiatartalmáért szeretjük...). Egy átlagos testalkaltú, mérsékelt mozgásmennyiséget végõ felnõtt férfinak a napi energiaszükséglete ~2500-3000kalória.
Számításaim szerint nekem ~11ezer kalóriára volt szükségem a verseny teljesítéséhez. Mindez az átlagnál picit lassúbb tempómnak, a nem-leggazdaságosabb úszásomnak (mellúszás) és a nem-legoptimálisabb kerékpáros-testhelyzetemnek (könyöklõ hiánya) volt köszönhetõ. A verseny során különös figyelmet kellett fordítanom a tápanyag és folyadékbevitelre (el kellett kerülni a gyomorrontást, hányigert, kiszáradást, valamint az esetleges eléhezést, túlzott sóveszteséget stb) Elõtte korábban ilyen hosszú fizikai igénybevételt nem kapott a szervezetem, ezért kicsit féltem is, hogy hogyan fog reagálni a versenyre.
A felkészülésem után úgy éreztem, hogy kész vagyok a versenyre. Úgy indultam el, hogy 13órán belüli szintidõt tűztem ki magam elé. A leggyorsabb magyar profi triatlonistának is kell minimum ~8ó15 - 8ó25p, hogy megcsináljon egy Ironman-t, de az "amatõrök" többségnek 12-13óra szükséges a táv teljesítéséhez (egyeseknek akár 15-16óra is, nem beszélve azokról, akik menet közben adják fel, kiszáradás, besavasodás, gyomorrontás, hányinger, hányás stb miatt).
Verseny elõtt egy héttel
A verseny elõtti héten letudtam az utolsó hosszabb edzéseimet, szép lassan "elbúcsúztam" a jól ismert edzéshelyszíneimtõl: a Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszodától, a Cinkota-Nagytarcsa-Isaszeg körüli domboktól, a Rákos-patak melletti "futópályá"-tól...
A verseny elõtti utolsó napok
Leginkább az utolsó dolgok elrendezésérõl, a ráhangolódásról és a pihenésrõl szólt az utolsó 3-4nap. A kerékpáromon egy héttel a verseny elõtt egy kis alkatrészt cseréltek még és sajnos könyöklõt sem sikerült beszereznem, de ezen kívül azt hiszem minden a lehetõ legjobban elrendezõdött.
A verseny elõtt két nappal (21-én) vonattal jutottunk el a verseny helyszínére. A vonaton kellemes társaságban utaztunk, hol aludtunk, hol rejtvényt fejtettünk, hol olimpiai közvetítést hallgattunk (már ahol bejött az mr1 adása...). Ugyanezen a napon részt vettem a versenytárs-haverokkal egy pályabejáró kerékpározáson - csak egy kis átmozgatás jellegű tekerésrõl, stresszoldásról volt szó. Este a baráti társasággal (egyéni indulók, egy váltó és 4-5kísérõ) szolíd grillparty-t rendeztünk a szállásunkon, ahol lazítás képpen megittam az utolsó pohár Borsodimat. Ettõl kezdve nem volt több dopping... :)
Pénteken leginkább pihenés volt a program a verseny úszóhelyszínéül kijelölt gyékényesi bányató partján: rövid fürdõzés, fekvés a parton, tv-nézés (férfi vízilabda elõdöntõ Pekingbõl, remek játékkal bejutottunk a döntõbe!), délután nevezés Nagyatádon (rajtszám+chip+nevezési csomag átvétele, futó-felszerelés leadása - közben az USA nagy meglepetésre legyõzte a szerbeket a másik elõdöntõben - ennek különösen örültem). Este a felszerelések (úszó-ruházat, kerékpár és kerékpáros ruházat, frissítõk, kaja+pia elkészítése stb.) pakolása és összekészítése volt a program. Ekkor a kerékpárgumi pumpálása közben a kerékpár hátsó szelepe sajnálatos módon tönkrement. A gond nem az volt, hogy nem volt pótgumi (~5perc alatt kicseréltem a belsõt), hanem inkább az, hogy így nem maradt tartalék belsõm a versenyre... (A versenyen imádkoztam is, meg persze még körültekintõbben néztem az utat, hogy a lehetõ legkisebb kavicsot, gödröt, kátyút is kikerüljem. A versenyen szerencsére nem kaptam defektet! De ne szaladjunk ennyire elõre...) Vacsorára két nagy tányér paradicsomos-sajtos tésztát ettem meg, nem esett jól a vége, de muszáj volt enni, kellett az energia másnapra... (Köszönet a szakácsnõnek!)
A verseny elõtti órák
4:40-kor ébredten, kissé álmoskásan, kissé izzadtan... Nem aludtam túl jól, de ezen nem lepõdtem meg... 5:00-kor egy gyors reggeli, két zsemle, víz, meg persze isoital. A tó partjára idõben odaértünk (a depó nyitása elõtt még kicsit csípõs volt az idõ: még jó, hogy hoztam a hosszú nadrágomat és a hosszú ujjú felsõmet is). A parkolóban már javában pakolt a többi versenyzõ is, épp velünk együtt érkezett meg Csõke Balázs is, a tavalyi verseny 7.helyezettje, az idei (mint délutánra kiderült) ezüstérmese: a kocsijából bömbölt a Tankcsapda - állat volt, felpörgetett, nem mintha szükségem lett volna rá...
6:00 körül bepakoltam a depóba a kerékpárt és a kerékpáros felszerelést (sisak, kesztyű, nadrág, felsõ, szemüveg, napszemüveg, frissítõk, cipõ). Végre találkoztam 3haverommal is (õk már elõzõ este megérkeztek, de máshol volt a szállásuk, így akkor nem találkoztunk), nagyon jó érzés volt végre látni Õket, bár nagy idegességemben túl sokat nem beszéltem Velük. Mindenesetre gyorsan elmagyaráztam Nekik, hogy a nap folyamán hol és mikor várhatóan mi fog történni, mikor és hol leszek látótávolságban, mikor, hol és milyen frissítõket adjanak majd stb. Pontosan megterveztem ugyanis, hogy milyen tempóban fogok haladni, a verseny melyik körét, melyik rész-szakaszát várhatóan mikor fogom befejezni stb. Pótolhatatlan szerepük volt a frissítõimnek, ugyanis a verseny nem csak a kitartásról, az erõrõl és az állóképességrõl szól: rendkívül fontos a folyamatos, tervszerű és megfelelõ folyadék- és tápanyag-bevitel (ahogy már korábban is említettem).
6:40 körül beálltam a rajthelyre...
Hátborzongató érzés volt ott állni 330társammal együtt, akik mind arra vártak, hogy 9-10-12-15óra múlva elmondhassák magukról: "IGEN, MEGCSINÁLTAM!" Érdemes kiemelni, hogy az atléták közül 121-en elõször próbáltuk meg legyõzni a híres-hírhedt vasember erõpróbát... A rajt elõtti utolsó percekben a hangosbemondókon keresztül lejátszották a "Europe: Final Countdown"-t és "Vangelis: A paradicsom meghódítása" c. számokat... Fantasztikus érzés volt! A rajt elõtt egy pap megáldotta a versenyzõket és a vizet, majd pontban reggeli 6:50-kor, ágyúdörrenésre elkezdõdött életem leghosszabb napja...
Úszás: 3,80km - 01:21:15 (hh:mm:ss)
Az elsõ 50-100méter megtétele után még nagy volt a tömörülés, kicsit ment a rugdosódás, az adok-kapok, de nem zavart különösebben. Figyeltem, ahogy folyamatosan halkul és a távolba vész a verseny speaker-ének hangja, egyre inkább csak a karcsapások által keltett suhogásokat lehetett hallani...
Lassan széthúzódott a mezõny, megszűnt a pozícióharc. Az elsõ kört meglehetõsen erõs tempómban sikerült megtennem, 40perc sem telt el rajt óta... Elhatároztam, hogy picit lassabban fogok menni a második körben, még alig hajnalodott, tartalékolnom kell a kerékpározásra és a futásra is. A második kört (fél körön keresztül egy jó lábvizet elkapva) alig 42perc alatt úsztam le, ezzel kényelmesen (8perccel) a kitűzött idõmön belül jöttem ki a vízbõl.
Depó1: 00:06:29 (hh:mm:ss)
A depóban a vártnál kicsit több idõt töltöttem el (mondjuk letudtam folyó ügyeimet is), magamhoz vettem két szendvicset, egy banánt, két energiaszeletet, egy-egy kulacs vizet+sportitalt, majd útra indultam Nagyatád felé.
Kerékpározás: 180km - 06:24:28 (hh:mm:ss)
Az oda vezetõ, 75km-es út elején pár mondat erejéig beszélgettem 1mellettem tekerõ "sorstárssal" (szintén elsõ Ironman-es volt a srác - kicsit bátorítottuk egymást). Próbáltam felszabadultan, örömmel tekerni, gyönyörködni a tájban, ami sikerült is! Egy vasúti átjárónál kicsit gyorsítanom kellett ugyan, hogy a sorompó lecsukódása és a pályabírók útlezárása elõtt még átférjek/átjussak! (Ha piros lámpa miatt állnom kellett volna, akkor természetesen idõjóváírást kapok, de igazából nem szerettem volta állással tördelni a folyamatos menetet.) A táv 15-30km-e között dimbes-dombos vidéken, csodálatos környezetben tekertünk, tavak, napraforgótáblák, erdõsávok között. 1-1dombon azért kicsit vissza kellett váltanom, de nem zavart különösebben. Amúgy is jellemzõ volt az egész versenyre, hogy inkább kisebb, pörgetõsebb áttételt hajtottam, az 50-es "nagytányér"-ra (elsõ fogaskerék) leginkább csak enyhe lejtõkön és/vagy hátszélben kapcsoltam fel. Kb 50km megtétele után kanyarodtunk dél felé (rá a 68-as útra), ennek két okból is örültem. Elõször is innen már egy "25km-es célegyenes" Nagyatádig, a versenyközpontig; másodszor pedig a szél végre hátulról fújt. Az enyhe lejtõnek köszönhetõen ezen a szakaszon evés és ivás közben is könnyedén tudtam jóval 30km/h feletti átlagot menni, ami jelentõsen emelte az eddigi átlagsebességemet.
A nagyatádi versenyközpontba beérve a frissítõim már vártak: szendviccsel, sportitallal szerelkeztem fel, majd elkezdtem az elsõ 35km-es körömet (összesen 3ilyet kellett menni). Az idõeredményem 75km után megfelelõ volt, azidáig majdnem 30km/h-s átlagot sikerült mennem.
Az elsõ "kiskör" eleje enyhe emelkedõvel és szembeszéllel kezdõdött, majd Ötvöskónyiban keletre fordultunk, jött egy ~4-5km-es szintén keményebb szakasz, majd egy fordító és frissítõállomás után kicsit könnyebb rész, aztán az északi fordítóig ismét szembeszél. Újra rá kellett jönnöm az "óriási titokra", hogy rengeteget számít a szél és az emelkedõ is! Érdekes volt újra megtapasztalni, hogy egyhe lejtõn és hátszélben milyen könnyedén lehet repeszteni, míg szembeszélben még inni sem olyan könnyű... Az elsõ körben "csak" a tempótartásra, a megfelelõ táplálkozásra koncentráltam, na meg arra, hogy egy arra alkalmas helyen megálljak és elintézzem a folyó ügyeimet. Köridõ: 1ó17p
Az elsõ kör végén / második kör elején megtudtam, hogy Zoli, 3x-os Ironman haverom, hányással küzd... (Sajnos késõbb fel kellett adnia a versenyt! Kitartás Zoli, jövõre kétszeresen is megtérül majd az idei edzésmunka!) A második "kiskör"-tõl féltem kicsit, ugyanis 136km-nél többet még soha nem tekertem egyben (a kör végén léptem át ezt a határt), ennek ellenére továbbra is hasonlóan jó tempóban haladtam, különösen nagy derék- és hátfájás nélkül (ez kicsit szokott gyötörni, ha 100km felett tekerek). Köridõ: 1ó16p
A harmadik "kiskör"-ömre (az utolsó kerékpáros körre) úgy mentem ki, hogy sokkal jobban érzem magam, mint amire számítottam, nem fáj sem a gyomrom, különösen a hátam sem. Úgy voltam vele, hogy igyak még eleget, egyek banánt, energia-szeletet és akkor megleszek a második "tusával" is... Köridõm 1ó17p lett.
A kerékpározást ezzel kevesebb, mint 6ó25p alatt sikerült teljesítenem, 15perccel jobban, mint a kitűzött terv. Ennek egyrészt rettenetesen örültem, másrészt viszont tudtam, hogy még hátra van a Marathoni-futás...
Depó2: 00:08:29 (hh:mm:ss)
A depóban kicsit inogva mentem be, furcsa volt csupán csak 30métert gyalogosan megtenni azután, hogy az elmúlt több mint 6órában 3percnél több ideig nem érte a lábam a talajt... Az átöltözés mellett újabb folyó ügyeket intéztem, valamint alaposan megmostam az izzadságtól sós arcomat (ezeknek is köszönhetõ a több mint 8perces depó idõ).
Futás: 42,195km - 04:49:23 (hh:mm:ss)
"Az Ironman a futásnál kezdõdik..."
[Dave Scott - 6x-os Ironman világbajnok]
A futás 16kör megtételét jelentette Nagyatád központjában. Nekem összességében tetszett a futópálya. Bár helyenként kicsit zsúfolt volt a sok futótól, de az mindenképpen remek volt, hogy véges-végig tele volt szurkolókkal, nézõkkel, sétálókkal a versenypálya széle. A ~2,6km-es "kör" két végén 1-1frissítõállomás szolgált az energiapótlásra, valamint továbbra is számíthattam az elnyűhetetlen segítõimre! A rajt óta 8óra és néhány másodperc telt el, mikor elkezdtem a futásomat. Ennek kétszeresen is örültem: elõször is könnyebb volt így a versenyidõt és a pontos idõt menet közben nyomon követnem; másodszor pedig sikerült megvalósítanom azt, hogy elkezdjem a futást, mielõtt a férfi gyõztes beért volna a célba (A 2.köröm teljesítése elõtt azért Õ már 8ó20p26mp-ces idõvel, új pályacsúccsal célba is ért, de mint mondtam, nem a profikat akartam legyõzni!)
Az elsõ célom az volt, hogy egy könnyed, laza negyed-maratont (=4kör) teljesítsek. Ez elég jól ment (eleinte 5:15-ös, majd 6:15-ös perc/km-es tempóban). Félkörönként ekkor 1-1szelet dinnye és némi víz és/vagy isoital szolgált frissítõként.
Köridõim: 1.kör: ~14p; 2.kör: ~15p; 3.kör: ~16p; 4.kör: ~16p
Az ötödik körben bekövetkezett az, ami eddig elkerült a nap folyamán. A kör felénél hirtelen elgyengültem, éreztem, hogy erõm kicsit elhagy. Nagy gond nem volt persze, kényelmes sétára váltottam, majd 200-300méter séta után a frissítõállomáson próbáltam helyre hozni magam. Tudtam, hogy energiára van szükségem, ezért az eddigieknél jóval többet vettem magamhoz (több dinnyekocka, jópár szem szõlõcukor, emellé víz). Újra erõre kaptam, de ezt a kört csak 20perc alatt sikerült megtennem. Hamar kalkulálni kezdtem, a tervként kitűzött 13órához ennél gyorsabb temóra lett volna szükség...
A következõ 3-4kört viszonylagos nyugalomban tettem meg, tempóm nem volt gyors, de teljesen elfogadható volt számomra és gyorsabb mint az elõzõ lassú kör (~17-18p/kör; 6:40-6:50p/km-es tempó). Nagyon figyeltem arra, hogy most is többet egyek és igyak a frissítõállomásokon, mint tettem azt az elsõ 4körben. Folyamatosan kerestem a tekintetemmel az ismerõsöket, haverokat, akik vagy egyéniben, vagy váltóban futottak, 1-2-3körrel elõttem vagy mögöttem jártak. Szerencsére a körpályának köszönhetõen gyakran tűnt fel ismerõs arc. Rengeteget jelentett ez, sokkal jobb így futni, mint magányosan az edzések során... A futó-féltávhoz 2ó15p-cel értem, eredeti tervem végrehajtásához így már "csak" egy maximum 2ó45p-es félmarathont kellett teljesítenem... Nem lehetetlen, de a táplálkozásra továbbra is nagyon kellett figyelnem! 1-2kör erejéig sikerült a Férfi-senior2 kategória késõbbi gyõztesével megegyezõ tempóban futnom (igaz késõbb lehagyott és persze amúgy is 6körrel elõttem járt, de õ már 10-edszer teljesítette a távot...).
A következõ 4kört (9.-12.) folyamatosan lassulva, de még megfelelõ gyorsasággal tettem meg. Közben számoltam a 100m-eket, a km-eket, mennyit tettem meg addig ill. mennyi is van még hátra. Akárhogyan is próbálkoztam, nagyon lassan akartak fogyni a km-ek... (tempó 7:15-7:35-re csökkent, de egy kört még mindig sikerült ~19p alatt teljesítenem).
A következõ körök még lassabban akartak fogyni... Próbáltam mindenfélével "elütni" az idõt, illetve legfõképpen a gondolataimat... Kiszámoltam közben, hogy 20perces körökkel is 13órán belül tudok menni! De lehet, hogy mégiscsak kellenek a 19 és fél perces körök? Próbáltam kiszámolni, hogy mekkora táv is van még hátra pontosan: 7,6km? 7,9km? 8,1km? Valahogy úgy... Nem voltam rosszul, de ekkor már nem mondtam volna, hogy jól esik a futás...
"A marathoni futás alatt fellépõ gyötrõ fájdalmat leírni egy olyan embernek, aki nem szokott futni. olyasvalami,
mint elmagyarázni a színeket egy vakon születettnek."
[Jerome Drayton - többszörös Fukuoka-marathon gyõztes]
Közben figyeltem Szabit, az akkor még "csak" 1x-es Ironman haveromat, hogy mikor látom újra, hiszem Õ már a következõ kör végén 2x-es Ironman-né válik... A következõ szembe találkozáskor pacsizni akartam Vele, de a fáradtságtól a tenyere mellé ütöttem... Nem jó jel, de hát mit várjak 12óra intenzív mozgás után...
Az utolsó elõtti körben már tudtam, hogy ha nem jön közbe semmi komoly probléma, akkor meglesz a célként kitűzött 13órán belüli teljesítés! Persze közbejöhet "bármikor" "bármi"... Itt konkrétan "csak" annyi történt, hogy elkezdett szitálni az esõ... Szerencsére nem volt túl intenzív, de azok, akikre még 5-6-7futókör várt, kissé elázhattak a végére... Az utolsó elõtti körben azzal inspiráltam magam, hogy az idei éves futómennyiségem éppen ebben a körben fogja elérni és meghaladni az 1000km-t! Kerek szám, félig-meddig szándékosan úgy idõzítettem az edzéseimet, hogy így jöjjön ki a lépés. Ugyanis ezzel egy újabb kritikus pillanatban és holtpontnál találtam motivációt magamnak! Okos... :)
Az utolsó kört már kis izgalommal futottam le. Egyrészt igyekeztem a lehetõ leggyorsabban futni (18 és fél perces körnél gyorsabbra ekkor sem voltam képes!), másrészt pedig "készültem a befutóra": az utolsó frissítõállomáson levettem a napszemüvegem és vizes szivaccsal lemostam az arcom.
CÉL: teljes versenyidõ 12ó:50p:05mp
Ekkor már-már a "múlt ködébe veszett" a hajnali ébredés, a reggel 6:50-kor kezdõdõ úszás, a dimbes-dombos, néhol szeles kerékpáros pálya, nem emlékeztem már a nyeregben ülve elfogyasztott szendvicsekre, banánokra vagy a futás elsõ 42kilométerére sem...
A célszalagot (mindenki elé külön-külön kifeszítik!) meghatódva és felszabadulva este 7óra 40perc körül szakítottam át! Arra a halamas munkára gondoltam, amit a versenyt megelõzõ ~1évben elvégeztem! A barátokra, Rád/Rátok gondoltam, akik mindvégig segítette(te)k és támogatta(to)k; az edzõpartnerekre, akikkel együtt gyűjtögettük a km-eket; a családomra, akik mindvégig kitartottak mellettem! A célban bizony egy-két könnycsepp is kicsordult a szemembõl... Köszönöm Nektek!
Ezúton köszönöm meg külön is a Generál Sportkör egész évben nyújtott támogatását!
Eredményhirdetés
Másnap délelõtt a kicsit hosszúra nyúlt eredményhirdetésre mentünk el. Az egyetlen gond számomra "csak" az volt az eredményhirdetéssel, hogy éppen akkor játszott vízilabda olimpiai döntõt a magyar válogatott Pekingben, az USA ellen, amit sajnos így nem tudtam élõben megnézni (csak rádión hallgattuk egy darabig). :) Szép volt Kemény-fiúk!
A színpadon egyesével köszöntöttek minden célbaérõt! Jólesõ érzéssel vettem át a 303 vasember egyikeként a személyes oklevelet és az érmet! Az ünnepséget ebéddel zártuk le.
Miért?
És hogy mindezt miért is csináltam? Hát ez egy nagyon jó kérdés... Azt hiszem, hogy nem tudnék erre egyszerű és egyértelmű választ adni... Talán a kíváncsiság hajtott, talán a teljesítõképességem határának megismerése, talán önmagam legyõzése, talán valami újnak a felfedezése... Valószínűleg mindezek együttesen (és lehet, hogy más tényezõk is...).
Egyszerűen mégis azt mondom, hogy az utolsó 200méterért csináltam! Soha nem fogom elfelejteni azt, amit ott és akkor, valamint a célban éreztem!
Úgy gondolom, hogy a fizikai felkészülésem mellett remekül felkészültem lelkileg és pszichikailag is a versenyre! Fejben nagyon egyben voltam, végig tudam koncentrálni, emellett tisztában voltam a korlátaimmal és maximálisan tiszteltem a távot!
Remélem, hogy mindezek a sorok minél többeteket rádöbbentenek arra, hogy ha valamit nagyon elhatároztok, ha valamit nagyon meg akartok tenni, tesztek is azért, sokat és sokszor, hogy elérjétek a kitűzött célt, akkor nincs lehetetlen! Remélem, hogy példám ragadós lesz és Ti is kedvet kaptok a sporthoz! Természetesen nem kell Ironman-re vagy marathoni futásra gondolni, elég ha csak néhány kis lépést tesztek csak meg és az eddigiektõl csak egy kicsivel többet mozogtok...
"Aki másokat ismer, okos.
Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyõz, erõs.
Aki önmagát legyõzi, hõs."
Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyõz, erõs.
Aki önmagát legyõzi, hõs."
[Lao-ce]
És hogy most hogyan tovább? Hát ez egy még jobb kérdés... Nyilvánvalóan fogok még hasonlóan nagy cél(oka)t kitűzni magam elé, hogy pontosan mikor és mi(k) lesz(nek) az(ok), azt egyelõre nem tudom megmondani... Valószínűleg jövõre augusztus utolsó szombatján meg fogtok találni a gyékényesi tó partján... Ami most biztos: Visszavonhatatlanul vasember lettem! És most elkezdek egy kicsit rozsdásodni... ;)
Néhány képet találhattok itt: http://picasaweb.google.com/adam.sipos/Ironman2008?authkey=9ZTY6GKtOkU
Üdv.:
Sipi / Ádám
