Mottó:
„A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra.
A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény.
A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás.
A lehetetlen lehetőség.
A lehetetlen múló pillanat.
A lehetetlen nem létezik.”
[Muhammad Ali]
Előzmények
Nem aludtam 100%-ig jól, de elég volt (~7-8óra). A reggeli (2 zsemle+sok folyadék, a verseny előtt még csoki) nem volt bőséges, de elégséges. Helyszínre metróval+trolival mentem, kellően korán kiértem, kicsit már izgultam… Mégis csak 14perccel szeretnék jobb időt futni, mint tavaly… Átöltözés után találkoztam Gergőékkel, készítettünk pár fényképet, aztán bemelegítés, majd HAJRÁ! A cél 3:29:59, azaz 3ó30p-en belüli célba érés. Mivel voltak 3ó30p-es iramfutók (nyulak), akik végig egyenletes tempót diktálva éppen 3:30-on belül teszik meg a távot, ezért a taktikám egyszerű volt: végig velük kell menni.
A recept egyszerűnek tűnt, de főzni nem mindenki tud… J
0km-5km: 5km-es részidő 24:45; (tempó 4:57/km); összidő 00:24:45
Élveztem a hömpölygő tömeget az Andrássy úton, bár kicsit túl sűrűen voltunk, így még jobban kellett figyelni a lépésekre. Örültem, hogy 160-165 körüli pulzusom volt (féltem, hogy picit magasabb lesz). Olyan 3-4km körül Pisti utolért, együtt mentünk pár km-t.
1. frissítő ~4km-nél: pár korty víz.
5km-10km: 5km-es részidő 24:48; (tempó 4:57/km); összidő 00:49:33
Annyira kikapcsoltam ekkor az agyamat, hogy nem is vettem észre az 5km-es kaput. Pisti mondta, hogy mikor haladtunk át rajta… Aztán Pisti nemsokára feltette a fülhallgatóját (Tankcsapda RULEZ), innentől kezdve eltávolodtunk egymástól 5-10-15méterre.
A 2. frissítőnél (8km) pár korty Iso-t ittam.
10km-15km: 5km-es részidő 24:54; (tempó 4:59/km); összidő 01:14:27
Továbbra is a 3:30-as iramfutók bolyában haladtam. Voltunk vagy 25-30-an. Az észak-budai fordítónál próbáltam ismerős arcokat felfedezni a szemben futók között, de nem találtam ismerőst.
3. frissítés ~12km-nél: banán+víz.
15km-20km: 5km-es részidő 24:54; (tempó 4:59/km); összidő 01:39:21
Kezdtem unni a futást. Szerencsére „csak” kb 2-3km-en keresztül tartott ez az érzés. Közben próbáltam gyönyörködni a tájban (Budai vár, Erzsébet-híd, Szabadság-híd, Duna, egyetemi épületek stb.)
4. frissítés 16km-nél: szőlőcukor+víz.
~18-19km-nél éreztem, hogy kezd kiürülni a gyomrom, éppen ezért nagyon vártam az 5.frissítőt (20km), ahol bőven ettem+ittam (banán, szőlőcukor, Iso, víz). Az iramfutók továbbra is hihetetlenül pontosan mentek, ekkor gyakorlatilag másodpercre pontosan hozták az előre tervezett tempót.
Ja, olyan 19km-nél, az ELTE TTK Déli tömbnél ki szurkolt a futóknak? Michaletzky Gyuri bácsi… J
20km-25km: 5km-es részidő 26:05; (tempó 5:13/km); összidő 02:05:26
Elértük a féltávot (01:46:03). Kicsit aggódtam, hiszen minimum 1, de inkább 1,5-2 perccel jobbnak kellene lennünk… Mi történhetett? Beszéltem az egyik nyúllal, azt mondta, hogy szerintük nem pontos a km-jelzés, nyugodjak meg, minden OK, a tempónk továbbra is tökéletes. Megnyugodtam.
A 6. frissítőnél (24km) megettem az egyik gélemet, ittam hozzá vizet bőven. Jól esett.
25km-30km: 5km-es részidő 24:44; (tempó 4:57/km); összidő 02:30:10
Élveztem a futást. Kimondottan jól esett, hogy remek tempóban haladunk, hogy küzdelmesen, de folyamatosan fogynak a km-ek, hogy továbbra is jól bírom.
7. frissítő 28km-nél: banán+szőlőcukor+víz. Az iramfutók körüli boly folyamatosan fogyatkozott (~20-25-en lehettünk ekkor). Közvetlenül az elöl haladó nyúl mögött haladtam, gyakorlatilag árnyékként követtem. A Szabadság-hídon tértünk vissza a pesti oldalra.
30km-35km: 5km-es részidő 24:45; (tempó 4:57/km); összidő 02:54:55
Újra aggódni kezdtem a tempó miatt. Tudtam, hogy a nyulak hihetetlenül tapasztalt futók és teszik a dolgukat, de egyre nyilvánvalóbbá vált számomra, hogy a végén nagyobb sebességre fognak kapcsolni. Abban viszont nem voltam biztos, hogy fogom-e bírni az esetleges gyorsítást. Egyre többször fordult meg a fejemben, hogy el kellene mielőbb indulnom egyedül. Viszont kegyetlen messze volt még a cél… Maradtam. Úgy döntöttem, hogy türelmes leszek és továbbra is a nyúl mögött haladok.
Közben a 8. és 9. frissítőállomásokon újabb fél-fél pohár Iso-val próbáltam leverni az idő közben tartósan 180feletti pulzusomat. Sajnos nem jártam sok sikerrel…
35km
Fordító, újra déli irány, továbbra is gyenge DNY-i (szembe-oldal) szél. Döntöttem: ELINDULOK. 7195kegyetlen méter várt rám, de erősnek éreztem magam. Úgy voltam vele, hogy most jön az igazi próbatétel számomra!
35km-42,195km: 7,195km-es részidő 33:25; (tempó 4:39/km); összidő 03:28:20
Bőven 5p/km-en belül haladtam (~4:40-4:45-ben). Egyre több fáradt futót előztem meg. És nem csak egyéni maratonistákat, hanem váltóban indulókat is. Ez jó jel. Persze kérdés, hogy bírom-e végig… Továbbra is frissítettem (immáron 10-edszer), de ekkor már nem a pulzusom csökkentése, hanem csak a kitartás fenntartása és a túlélés volt a cél. A gyilkosan meredek nyugati-téri felüljárót minden gond nélkül legyűrtem (annyira jól mozogtam, hogy még az út szélén szurkoló Monspart Sarolta is kicsit rácsodálkozott…).
A 11.frissítőponton (39.km) megettem a második gélemet is, vizet ittam mellé, majd robogtam is tovább. Csak mentem-mentem, a 40.km-tábláról megint lemaradtam… A Hősök terénél újabb futókat előztem meg és egyre inkább tudtam, hogy meglesz a kitűzött célom! Az utolsó 2km-en még volt 2-3kanyar és 1fordító is, ahol láttam, hogy az iramfutók ~300-350méterrel jönnek mögöttem.
Az utolsó frissítőpontnál már nem is álltam meg, csak robogtam-robogtam. Minden beleadva, teljes erőbedobással tettem meg az utolsó 1000m-t. Fantasztikus élmény és érzés volt beérni az embertömeg által szegélyezett célba. Az adrenalintól eltompult agyammal csak két dolgot fogtam fel. Az egyik, hogy a hangosbemondó bemondja a nevemet, a másik pedig, hogy a 3ó28p20mp-es idővel szakítottam át a képzeletbeli célszalagot.
A fáradságtól alig tudtam talpon maradni és beszélni. Elégedettséggel és boldogsággal telve terültem el egy fa alatt. Az iramfutók végül (szintén komoly hajrával) 3ó30p01mp alatt értek célba.
Záró gondolatok:
Számomra három fő konklúzióval szolgált a verseny:
- Ne tégy fel mindent egy lapra. Az iramfutók, mint intézmény, remek ötlet, de ők is tévedhetnek. Az okos (és rugalmas) taktika elengedhetetlen az eredményes versenyzéshez és a céljaid eléréséhez.
- Megfelelően felkészültem a versenyre. Jók voltak a hosszú futások, a tempó futások és a gyorsító edzések is. Csak így tovább!
- Bízz magadban! Ahhoz, hogy 35km után meg tudtam indulni és végül 4:39-es tempóval abszolváltam az utolsó 7,2km-t, nem csak remek felkészülés kellett, hanem akarat és hit is! Bármit is csinálsz, bármi is a célod: Bízz magadban!
Sikeres éven vagyok túl, idén majdnem minden célomat (nem csak sportcél, hanem szakmai, magánéleti stb.) elértem. Egy kivételével…
Találkozzunk 2010-ben, a maratoni csata 2500. évfordulóján!
Üdv.:
(Iron)Sipi
